Tőzeg
Az éghető üledékek közül földtani szempontból a tőzeg a legfiatalabb, a szénülés kezdeti fokozatát képviseli. Édesvízi és tengerparti mocsarakban képződik. A víz felszíne alatt a felhalmozódott elhalt növényi részek oxigén nélkül, bonyolult kémia folyamatok során bomlanak el. Évmilliókkal ezelőtt a fosszilis tőzeglápok azonos módon keletkeztek, mint a napjainkban ismert tőzeglápok, csak épp más növények maradványaiból. A tőzegek általában 58-60% elemi szenet tartalmaznak, porózusak, könnyűek, színük a világostól a sötétbarnáig változik. Szabad szemmel is felismerhetők bennük az elhalt növények maradványai. A tőzeg felhasználása igen sokrétű, kiszárítva közvetlenül tüzelőanyagként is használják, máshol brikettet vagy faszenet készítenek belőle. Porozitása révén az építőiparban jól bevált szigetelőanyag, de fontos nyersanyaga a papír- és műanyaggyártásnak is. A mezőgazdaságban humuszban szegény talajok feljavítására, almozásra és takarmány-összetevőként szolgál, a gyógyászatban pedig pakolások és tőzegfürdők formájában alkalmazzák.
Barnaszén és lignit
A hordalékhomok és -agyag összesajtolja a növényi maradványokat és a tőzeget, és az üledék vastag rétege alatt a nagyobb mélységben növekvő nyomás és a magas hőmérséklet hatására a növényi anyagok fokozatosan átalakulnak. Csökken bennük a víz és az illóanyagok (gázok) mennyisége, ugyanakkor növekszik a kötött széntartalmuk. Így jönnek létre az üledékes kőzetek hordaléka alatt a vastag széntelepek. A barnaszén a növényi maradványok szénülése folytán hosszú évmilliók alatt keletkezett. Telepeinek többsége a földtörténeti harmadkorból származik, amely ~65 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt ért véget. A barnaszén általában matt, fénytelen, tömeges, körömmel még karcolható, porszíne barna. Körülbelül 70-73% elemi szenet tartalmaz. Több fajtáját különböztetjük meg, egyrészt föltani koruk, másrészt az alapján, hogy milyen növényekből alakultak át. A legfiatalabb barnaszén a lignit, amely könnyen hasad, még jól látható a fás szerkezete.
A barna daraszén a legstabilabb fűtőanyag. Fűtőértéke csak nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem változik, más tüzelőanyagokhoz képest könnyen beszerezhető, tárolható és felhasználható. A mosti és ledvicei szenek a legjobb fűtőértékűek, ezért az ár/érték arányuk a legkedvezőbb térségünkben. Megbízható partner esetén a minőség standard, a környező bányákból kitermelt lignit vagy barnaszenekkel össze sem hasonlítható.
Feketekőszén
Ha a földtani környezet nem változik, a széntelepben a barnaszén tulajdonságai is változatlanok maradnak, a nyomás és a hőmérséklet növekedése esetén azonban a növényi maradványok fokozottabb mértékben szénülnek és a barnaszén feketekőszénné változik. A szén létrejöttének ezt a szakaszát, amelyre a mikrobiológiai bomlás is hatással van, a szénülés geokémia szakaszának nevezzük. A feketekőszén körülbelül 82% elemi szenet tartalmaz, ezért a barnaszénnél lényegesen magasabb a fűtőértéke. Telepeinek többsége a karbonkorban, mintegy 210-265 millió évvel ezelőtt keletkezett, annak az időszaknak a meleg, párás éghajlata ugyanis kedvezett a fatermetű zsurlók, páfrányok, korpafüvek és más spórás ősfák gyors növekedésének. Sok szenet égetünk el a hőerőművekben, de a szén fontos ipari nyersanyag is, amely lehetővé tette pl. a modern vegyipar létrejöttét. A feketekőszén gyakran réteges, fénytelen és fényes rétegek váltakoznak benne, színe és porszíne fekete, és szögletes, hasábos darabokra hullik szét.
Antracit
Az antracitban valamennyi növényi maradvány átalakult, ezért ez a legmagasabb fűtőértékű szénfajta, több mint 90% elemi szenet tartalmaz. A feketekőszénből keletkezett a magasabb hőmérséklet és a nagyobb nyomás hatására a földkéreg hegységképző mozgásának eredményeképp. A természetben meglehetősen ritkán fordul elő, és akkor is csak a széntelepek legmélyebben fekvő részeiben. A színe vasfekete vagy acélszürke, porszíne fekete, fémes fényű és kagylós törésű, a felszíne gyakran élénken színezett.
Forrás: Ezerarcú természet (Szerzők: Ludek Dobroruka, Zdenka Podhajská, Jaroslav Bauer; Fordította: F. Kováts Piroska)